„A motor állapotának mérése” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2010. január 1., 20:33-kori változata

Nyomásveszteség mérés

A mérést egy kompresszorral végzik. A nyomásszabályozót belövik halál pontosan 2bar-ra. Mivel a hengertérben soha nem lesz tökéletes 100% tömítettség így egyértelmű, hogy a hengertér nyomása mindig kisebb lesz, mint 2bar. Ez alsó holtpontban nem mérhető a szelep nyitás miatt, felső holtpontban sem mérhető a dugattyú billenési lehetősége miatt. Ergo valahol félállásban kell legyen a dugattyú. Az ott kialakult nyomást az okos műszer százalékosítja és általánosan elfogadott maximum 25% veszteség az ahol még éppen jónak mondható. A különböző hengerterek közötti eltérés pedig nem lehet nagyobb, mint 20%. Ilyen jellegű mérést befolyásoló tényezők : - hengerátmérő - motorhőfok - műszaki állapot

Nagyobb átmérőjű dugattyú nagyobb veszteséget okoz. Az üzemi hőfokhoz közelebbi magasabb hőmérséklet jobb tömítettséget okoz. A műszaki állapotot nem kell ecsetelni...

Kompresszió végnyomásmérés

2 féle módon is végzik hivatalosan. - hagyományos nyomásmérőórás megoldással (ez a jobb) - önindító áramfelvételi összehasonlítással

Hagyományos nyomásmérőórás vizsgálatnál egy nyomásmérőt szerelnek a porlasztó/gyertya helyére, önindítóval megforgatják a motort, és az elért legnagyobb nyomást vizsgálják, benzinesnél 10 bar körül, dízelnél 20-25 bar körül kell legyen, és nem szabad nagy különbségnek lenni az egyes hengerek között. Az önindító áramfelvételes módszer egyenáramú lakatfogóval megy. Csúcsáram megtartási funkciót kell hogy tudjon hozzá a kütyü. Kikapnak 3 pirítógyertyát és megtekertetik az önindítót. Komoly akksi teljesítményt igényel mert elég lényeges, hogy minden henger vizsgálata ugyanazon körülmények között legyen végrehajtva. Össze kell írni az áramfelvételi maximumokat. Ahol a legmagasabb volt az áramfelvétel, ott a legnagyobb a kompresszió.