Történelem
Mk I (1993-1996) / Mk II (1997-2000)
Az első és második generációs Mondeót 1993 márciusában engedték útjára. Négyajtós szedán, ötajtós ferdehátú és kombi változatban készül a Ford belgiumi üzemében, Genk városában. Európában a Ford Sierrát váltotta, Ázsia nagy részén és más piacokon Ford Telstart, míg Észak-Amerikában Contour és Mercury Mystique néven váltotta a Ford Tempo és a Mercury Topaz modelleket. A Sierrával ellentétben a Mondeo elsőkerékhajtású. A Ford 1986-ban 6 milliárd dolláros költségvetéssel kezdte meg az autó tervezését. Ez volt az egyik legdrágább új autóprogram akkoriban. A Mondeo jelentős volt abban, hogy a designt és a marketinget megosztották a Ford USA Dearborn üzeme, és a Ford of Europe között. A fejlesztés alatti kódneve tükrözte azt a piacot, ahová szánták: CDW27, azt jelentette, hogy C&D méretű osztályba sorolják, világszerte. Az autót a Ford azon borús időszakban indította el, amikor az európai részleg dollármilliós veszteségektől vérzett, és az autós szaksajtó az eladások gyenge számát abban látta, hogy a járműveket könyvelők tervezik mérnökök helyett. A hírhedt és sokat rágalmazott, 1990-ben érkező negyedik generációs Escort volt a csúcspontja ennek a „költségcsökkentős/magas ár” filozófiának, amely akkor már kezdett visszaütni a Fordra. A Sierra soha nem ért el akkora értékesítési sikereket, mint előtte a mindent legyőző Cortina. A Sierra nem túl modern motorjai, és a kevésbé népszerű hátsókerékhajtású elrendezés miatt lépéshátrányba került a konkurrenciával, és az eladások gyorsan csökkenni kezdtek. A korábban hűséges ügyfelek a rivális termékeket választották.
Amikor a Mondeo gyártását elindították, a Ford európai gyártóbázisának a jövője a szakadék szélén táncolt. Az új autónak jónak kellett lennie, és el kellett adni. Annak ellenére, hogy világautónak lett titulálva, csak néhány külső alkatrész volt ugyanaz a Mondeón és a Contouron, mint például a szélvédő, az első ablakok, a tükrök és a kilincsek, míg a belső eléggé eltérő volt. A CDW27 projekt végül átalakult, és a Mondeo nem lett világautó. Később az első Focus volt a Ford azon autója, amit valóban több kontinensen árultak.
Tervezés és kivitelezés
A magas fejlesztési költségek nagy részét az tette ki, hogy a Mondeónak teljesen új designja lett, a Sierrával nagyon kevés, leginkább semmi egyezősséggel. Egy teljesen új platform felhasználásával, a Mondeo új manuális és automata sebességváltókat és kitűnő futóművet kapott, amivel a Ford azt remélte, hogy kiemelkedő vezethetőséget és vezetési élményt ad. Az automata sebességváltó képességei között az elektronikus vezérlés a sport és a gazdaságossági móddal, valamint kapcsolható overdrive-val szerepelt. 1995-ös Ford Mondeo 1,8 LXS (Biztonsági) volt a Mondeo kiemelt modellje, a vezető oldalán légzsák, oldalvédő sávok, a biztonsági öv feszítők és az ABS (nagyobb modellek) alapfelszereltség. Más funkciók ebben az évben többek közt az adaptív csillapítás, automatikus szintállítós felfüggesztés (csúcs kombi modellek), kipörgésgátló (V6 modellek), fűtött első és hátsó szélvédő. A belső térben is általában minőségi anyagokat használtak, plüss kárpitot, a kartámasz CD és kazetta tárolóval, központi zár (gyakran távvezérelt), elektromos ablakemelő (a magasabban felszerelt modelleknél mind a 4 ablak), elektromos tükör, síkba dönthető hátsó ülések stb. A felsőbb felszereltségű modellek már bőrülésekkel, fedélzeti számítógéppel (fogyasztás, megtett út, hátralevő út stb.), elektromos napfénytetővel, CD-váltóval és a könnyűfém kerekekkel rendelkeztek. A fejlesztés alatt a Ford az 1986-os Honda Accord és a Nissan Primera modelleket vette alapul, mint viszonyítási pontokat, amiket az új CDW27 osztálynak űberelni kellett.
Motorok
A teljesen új platformhoz méltóan a Mondeo a Ford akkor teljesen új Zetec motorjait kapta, ami először az 1991-ben kijött Ford Escort átdolgozott változatában volt látható. Három változata volt a 16 szelepes Zetec motornak. Az 1597 cm3-es változat (90 le) az Escortból, az 1796 cm3-es (115 le) is már megtalálható volt korábban az Escort Si változatában (esetenként 130 lovas változatban), és egy új 136 lóerős 2,0 literes (1988 cm3) változatot is útjára bocsátottak. A Zetec motorok alternativája volt az ENDURA-D 1.8 (1753 cm3) turbódízel erőmű. Ez a motor az 1,6 literes továbbfejlesztett változata, amit a Fiestában, az Escortban, az Orionban és még másutt is használtak. Habár ez egy jó motor, mégsem úgy nézett ki, hogy erős versenytársa lehet más európai dízel motoroknak, mint például a Peugeot által gyártottaknak. A Ford dízel erőforrása és a versenytársaké közötti különbség óriási volt, mikor 2000-ben egy időre megvált ettől a motortól. (Később magas nyomású, közvetlen befecskendezési rendszert kapott, valamint a tddi elnevezést, de a Mondeóban még nem, hanem csak a Fiestában és a Focusban láthattuk újra. Ezután megkapta a közös nyomócsöves rendszert: TDCi, és a 4-es Mondeóban is megtalálhatjuk).
Egy kevésbé népszerű motort (Angliában és Írországban) vezetett be a Ford 1994-ben Duratec néven, 170 lóerős, 2,5 L-es 24 szelepes V6-os formában (2544 cm3), elsősorban azokon a piacokon, ahol a négyhengeres motorok nem voltak annyira kedveltek, illetve az igényes, felsőkategóriás vágyú európai vásárlóknak. Ezt a motort, ami először a Mondeo észak-amerikai testvérében a Contourban jelent meg, jellemzi a sima járás és csendes működés, lánchajtású vezérműtengely és a képesség, hogy a motor beéri a 24 szelep felével is alacsony fordulatszámon. Üzemanyagtakarékos volt, és az automata váltóval szerelt példányok menettulajdonságai alig gyengébbek, mint a kézi váltóval szerelt társaié. Ez a motor eredetileg 24V néven szerepelt (abban az időben, amikor a szelepszám volt a mértékadó), de később már a jobban hangzó V6-os nevet kapta. Ezt a motort használták 1997-ben is, amikor bevezették az új ST márkát mint a Mondeo új a zászlóshajóját, az ST24-et. A motor teljesítménye maradt 170 lóerő, ugyanaz mint a többi 2,5-ös motoros modell esetében, de az ST kapott egyedi beltér kialakítást-kárpitozást, egyedi 16” könnyűfém keréktárcsákat és teljes RSA (Rally Sport megjelenés) külső optikát alapfelszereltségként. Ezen optika nem volt kötelező, a listán mint törölhető opció szerepelt azon kuncsaftoknak, akik nem akarták szériafelszereltségként. Ezt a modellt később leváltotta az ST200-as 2000-ben, egy módosított V6-os Duratec motorváltozattal (2495 cm3), aminek a motorháza alá 207 vad csikót tereltek be. Habár ezen modellek egyike sem kelt el nagy mennyiségben, a marketing volt a fontos a Ford számára, hogy bevezesse az ST-t a köztudatba, mint egy olyan dolgot, amit nem láttak az XR modell nyolcvanas évekbeli halála óta.
Vegyes értékesítési siker
A Ford Contour az amerikai megfelelője egy Ford Mondeo 2.0 16V LX modellnek. Európában a Mondeo volt kikáltva a kategória vezetőjének, és megválasztották az Év Autójának 1994-ben. A ráncfelvarrt változatatot (MKII) 1996 októberében bocsátották útjára, és a Mondeo legnagyobb kritika általi hibáját volt hivatott javítani, nevezetesen a túl visszafogott stílust, a fényszórók rossz teljesítményét és a szűk hátsó lábteret. A felszereltségi szint csökkentése abban az időben (pl. a légkondicionáló és könnyűfém felnik opcionálisan lettek választhatók a brit Ghia modellek esetében) jelezte a Ford azon vágyát, hogy csökkentse a költségeket és ezáltal megtérülhessen egy része az eredeti tervezésbe befektetett hatalmas összegnek. A felszereltségi szinteket ismét felemelték 1998-ban, amikor közeledett a Mondeo leváltása. A Ford gyorsan piacra dobta a 2.0l Zetec motorral ellátott négykerékmeghajtású modelljét. Az időzítés nem volt ideális, mivel a négykerékhajtás már a nagy SUV-ok szinonimájává vált, mint pl. a Land Rover Discovery, és egyre inkább szűkült a négykerékmeghajtású szedánok piaca. Az emberek inkább egy teljes értékű SUV-ot vásároltak a jobb vontatási lehetőségek, és nem kis mértékben azért, mert a SUV-ok egyre népszerűbbek lettek. Európában a Mondeo nagy márkának tekinthető, de más piacokon, mint például az Egyesült Államokban és Ausztráliá-ban, mert nem muzsikált túl jól, mivel voltak nagyobb modellek, amelyek már erősebb márka iránti lojalitással és jobb árérték aránnyal rendelkeztek. A Ford azt állította, hogy ez egy „világ autó”, de egy levélben, amit egy Ford értékasítő küldött az Autocar magazinnak az Egyesült Királyságban, azzal vágott vissza Melyik világnak volt tervezve? Emiatt a Contour és a Mystique népszerűtlennek bizonyult az amerikai vásárlók körében. Míg a Contour értékesítése átlagos volt, addig a Mystique besült.
Mk III (2000-2007)
2000 októberében bocsátották útjára a harmadik generációs Mondeót, ami jóval nagyobb volt, mint elődje, de még mindig az első generáció alapján és futóművén nyugodott. Bár a Ford lemondott a New Edge design témájáról a Mondeo Mk III esetében, még mindig utalt néhány stílusjegye a Focus első verziójára. A régi autók két legnagyobb gyengesége a szerény hátsó lábtér és a nem versenyképes dízel változat, amik miatt lett a nagyobb tengelytáv és az új Duratorq dízelmotor. A Ford nagy figyelmet fordított az Mk III belsejének kidolgozására, és az első gyártó volt, aki reagált a Volkswagen által meghatározott új szabványra. A Ford eltekintett az amerikai lekerekített stílusú belsőről, ami az első generáció sajátossága volt, és kifejlesztett egy józanabb „germán” stílust, amely nemcsak bonyolultabbnak tűnt, de ami még fontosabb, hogy a jobb minőségű anyagok használata következtében jóval drágább lett. Mint elődje esetében, a passzív biztonság volt a fő értékesítési szempont a 2000-es Mondeo esetében is. Egy még erősebb karosszériával a Ford bemutatta az úgynevezett „Intelligens Védelmi Rendszer”-t (IPS), amely egy neurális hálózaton alapuló szenzorokat használt arra, hogy a védelmi eszközök legjobb kombinációját (hagyományos első légzsákok, oldal légzsákok és függönylégzsákok) valósítsa meg egy ütközés alkalmával. Az aktív biztonság fokozása érdekében, az összes modell fel volt szerelve blokkolásgátlóval, elektronikus fékerőelosztóval, ezen felül opcióként választható volt az elektronikus stabilitási program (ESP) is.
Motorok
Az Mk III az 1,6 L Zetec motort nem vette át az előző verzióktól, míg a 1,8 és 2,0 literes motorokat erőteljesen átdolgozták és átnevezték Duratec-nek. A standard 2,5 literes V6-os motort is átvették, majd készült egy 3,0 literes motor (226 lóerő), és ez került az ST220 modellbe. A régi ENDURA 1,8 l turbódízel motort sem rakták be, és a helyébe egy sokkal kifinomultabb 2,0 literes Duratorq közvetlen befecskendezésű (TDDi) egység került, fix és változó geometriájú turbofeltöltővel. Ez az intelligens turbórendszer még lehetővé tesz egy bizonyos mennyiségű túltöltést, ami még 10% plusz nyomatékot ad egy rövid időre. Később ez a motor közös nyomócsöves befecskendezést kapott (TDCi) amely a piacon az első közös nyomócsöves motor. A paraméterei nagyon meggyőzőek, 130 lóerő 330 (350) Nm. Ez a motor Ford berkeken belül „Puma” típusú Duratorq-ként ismert, először a Tranzitban volt látható, persze a teherszállító igényei szerint optimalizálva. Egy új automatikus sebességváltómű lett hozzátéve, az úgynevezett Durashift egység. Ez az egység öt sebességes volt, és tudott manuálisan és automata üzemmódban is működni, mely elérhető volt a V6-os számára is. 2004-ben a Mondeo kapott egy faceliftet, az új modellek a nagyobb króm méhsejthűtőmaszkról voltak azonosíthatók, az új központi vezérlőpanel is magasabb minőségű anyagokból készült és másik elektronikus klímavezérlést tartalmazott. Választható volt a szabvány Ford rádió, a Sony rádió, vagy a műholdas navigációval rendelkező rádió/CD-lejátszó, ez utóbbi a klímaberendezéssel volt egybeépítve, hogy helyet spóroljanak. A Durashift automataváltó már elérhető lett kormányváltóval is. A benzinmotorok is átestek egy felújításon – és bevezetésre került az új SCi (közvetlen befecskendezésű) változata a 1,8 literes Duratec motornak, amely 4 kW-tal (5 lóerő) többet tudott, mint a standard egység. Ezen kívül a felszereltséget is korszerűsítették az egész tartományban – a tempomat és a fedélzeti számítógép már alapfelszereltség minden modellváltozatban. 2005-ben két új Duratorq közvetlen befecskendezésű (TDCi) motort tettek elérhetővé a modellpalettán, a 2,2 literes 114 kW (155 lóerő) verziót, és egy visszafogott 2,0 literes, 65 kW (90 lóerő) egységet. Rádaásul a biztonsági öv figyelmeztető rendszert is hozzáadták alapfelszereltségként, egy hallható/látható figyelmeztető jel emlékezteti a vezetőt, hogy csatolja be a biztonsági övet. A kinézetet is frissítették, a legjelentősebb különbség a hátsó lámpáknál látható.
Mk IV (2007)
A 2007-es Ford Mondeót 2006. szeptember 30-án mutatták be a párizsi Motor Show keretében. A negyedik generációs Mondeo (kódnév: CD345) ahogy az várható volt, 2007-ben jelent meg, a Volvóval közösen kifejlesztett EUCD alapokon. Ez ugyanaz az alap, amit az új nagy MPV-knél – a Galaxy-nál és az S-MAX-nál is használtak –, de nem egyezik az észak-amerikai Ford Fusionéval vagy a Japánban készített Mazda 6-oséval. Néhány Volvónak is alapjául szolgál ez a platform, az új Land Rover Freelander, és még az új Jaguar X-Type is erre épül. Az új Mondeo felhasznált néhány külső stíluselemet a 2005-ös frankfurti Motor Show keretében bemutatott, mint a cég új családi megjelenésű Iosis koncepciójából. Az új platform lehetővé teszi a Volvo öthengeres motorjának használatát, ami már megtalálható a Focus ST és az S-Max modellekben is. A benzines motorválaszték tartalmazza az új 1,8 literes közvetlen benzinbefecskendezéses 130 lóerős SCi egységet, a 2 literest (145 lóerő), és a 2,5 literes, öthengeres turbofeltöltős 220 lóerős egységet. A gázolajjal üzemelő motorok között a PSA-val közösen kifejlesztett 2 literes (140, majd 163 lóerő) egységet, és a 2,2 literes 175 lóerős verziót. A Mondeo megkapja az új elektrohidraulikus kormányművet, amit először a C-MAX-ban használtak, hogy megkönnyítse és precízebbé tegye a kormányzást, segítse az üzemanyag megtakarítást. Egy promóciós kezdeményezés tette a Mondeo IV-et James Bond autójává egy mellékjelenetben a Casino Royale filmben, bemutatva az új modellt a nagyközönségnek 2006 novemberében a film megjelenésének napján. A Ford-csoport modelljei kiemelkedőek a Bond-franchise-ban a 2002-es „Die Another Day” óta, annak főszerepében egy Aston Martin, a Jaguar kabrió és egy Ford Thunderbird járművekkel.
Motorsport
A Mondeo a Brit Túraautó Bajnokságban (BTCC) versenyzett 1993 és 2000 között. Az autók, amiket a korábbi versenysorozat bajnoka Andy Rouse készített, csak az 1993-as szezon 8. fordulójában, a Wales-i Pembrey-ben léptek színre. Rouse és Paul Radisich voltak a járművezetők a Mondeo első szezonjában. A Ford gyári szponzorált csapattal nevezett, Ford Team Mondeo néven, és nyolc szezonon keresztül voltak jelen a szériában. 2000-ben a csapat kettőről 3 autóra bővűlt, mikor Alain Menu és Anthony Reid versenyző is csatlakozott, és az 1998-as sorozatban bajnok Richard Rydell is, aki a feloszlott Volvo-csapatból érkezett. A csapat uralta a 2000-es szezont, az első három helyen végezték a világbajnokságot (Menü-Reid-Rydell), és megnyerte a gyártók világbajnokságát is a megdöbbentő 104 ponttal. A 2000-es szezon után A BTCC teljes felülvizsgálatát követően a Supertouring szabályok átalakítását követően a sorozat elmozdult a könnyebb és kevésbé költséges kompakt versenyautók irányába a közepes méretű szedánokkal ellenében. A Ford már nem vett részt a BTCC 2001-es kiírásában.
Díjak
1994 Európai Év Autója 1997 Top 10 listában, a legmegbízhatóbb a Nagy-Britanniában gyártott autók között. 1998 A legnagyobb számban értékesített családi autó az Egyesült Királyságban. 1999 Az év legmegbízhatóbb autója. 2001 Év Autója a teljesítmény és a megbízhatóság listában. 2002 Ghia X és az ST, díj a Legtekintélyesebb Családi Autó Európában. 2005 „Kiváló” díj az NCAP törésteszten.
Forrás: www.fordmondeoownersclub.co.uk
